Berniczky Éva
Berniczky Éva Márai- és Déry-díjas novellista, író, szerkesztő. 1962-ben született Beregszászban (Kárpátalja, akkor Szovjetunió, ma Ukrajna). Szülővárosában érettségizett, majd az Ungvári Állami Egyetemen 1987-ben szerzett tanári diplomát magyar nyelv és irodalom szakon. Azóta Ungváron él családjával.
A kilencvenes évek elejétől publikál. Eleinte kárpátaljai lapok közölték írásait (Pánsíp, Irka), ekkoriban a mese volt a fő műfaja, első két kötete is ezekből közöl egy-egy füzért: Égen járó Kismanó (1996), Fejezetek az üvegházból (1999).
1998-ban díjat nyert az Élet és irodalom novellapályázatán, a szakma ekkor figyelt fel rá, s ekkor vált fő műfajává a novella, amelyekkel eleinte kollektív antológiákban szerepelt (A topáz illemtana, 1999), Reggel madár, délben kötél (1999).
A 2000-es évektől főleg magyarországi orgánumok közlik írásait (Élet és Irodalom, Bárka, Holmi, Eső, Mozgó világ...) szerepel számos gyűjteményes kiadványban (Körkép, Éjszakai állatkert, Novellisták könyve...). Internetes orgánumokban is publikál (Litera, BárkaOnline), egy-egy novellája németül és svédül, naplórészlete olaszul jelent meg.
Első önálló novelláskötetét 2004-ben a Magvető adta ki A tojásárus hosszúnapja címmel, amely jelentős szakmai elismerést kapott. A szerző ennek megjelenése után részesült Déry-, majd Márai-díjban.
Hasonló figyelem kísérte az első regény (Méhe nélkül a bába, 2007) és az újabb novellagyűjteménye (Várkulcsa, 2010) megjelenését (ezeket ugyancsak a Magvető Kiadó gondozta).
A szerző prózai írásait méltató kritikák kiemelik Berniczky Éva különleges írói látásmódját, absztrakciós készségét, nyelvezetének egyediségét, a bonyolult emberi viszonylatok és női lélek iránti érzékenységét, valamint azt, hogy egy köznapinak és sivárnak látszó, elszigetelt világ egzotikumainak a megragadására olyan kifejezésrendszert hozott létre, amelyben az ábrázolás nyers közvetlensége sajátosan keveredik az elvont, metaforikus sejtetéssel.
Szerkesztőként az 1990-es években a Pánsíp c. lap anyagait és a Galéria Kiadó könyveit gondozta, az utóbbi években alkalmanként a Kárpáti Kiadó és a Znanyja Kiadó magyar kiadványainak nyelvi, irodalmi szerkesztésében, lektorálásában vett részt.
Család:
férje: Balla D. Károly író (1957)
fia: Balla Kolos
programozó matematikus (1985)
lánya: Balla Csönge szociológus, tervező grafikus (1988)
- az Élet És Irodalom novella-pályázatának III. díja - 1998;
- Bárka-díj - 2000;
- Az Üzenet c. folyóirat és a zEtna webmagazin Kosztolányi-pályázatának III. díja - 2001;
- Benedek Elek-ösztöndíj - 2004;
- Déry Tibor-díj - 2004;
- Márai Sándor-díj - 2005;
- ARTISJUS Irodalmi Díj - 2006.
- Potusnyák-díj - 2010.
Könyvei:
- Égen járó kismanó, UngBereg, 1996
- Fejezetek az üvegházból, Új Mandátum, 1999
- A topáz illemtana (Balla D. Károllyal), UngBereg, 1999
- Reggel madár, délben kötél (Balla D. Károllyal és Füzesi Magdával), Pánsíp-UngBereg, 1999
- A tojásárus hosszúnapja, 2004
- Méhe nélkül a bába, 2007
- Várkulcsa, 2010
- Szerencsegyökér, 2018
Kritikák könyveiről, más információk, művek a szerző írói oldalán találhatók:
» Berniczky Éva írói oldala
1962-ben született Beregszászban.
Szülővárosában érettségizett, majd az Ungvári Állami Egyetemen 1987-ben szerzett tanári diplomát. Azóta Ungváron él családjával.
A kilencvenes évek elejétől publikál; fő műfaja a novella. Főleg magyarországi orgánumok közlik írásait (Élet és Irodalom, Bárka, Holmi...) szerepel számos gyűjteményes kiadványban (Körkép, Éjszakai állatkert, Novellisták könyve...).
Internetes orgánumokban is publikál (Litera, BárkaOnline), egy-egy novellája németül és svédül, naplórészlete olaszul jelent meg. Utóbbi három könyvét a Magvető adta ki: (A tojásárus hosszúnapja - novellák, 2004; Méhe nélkül a bába - regény, 2007; Várkulcsa - novellák, 2010. - » »kapcsolat, üzenet, elérhetőség «
Berniczky Éva (Balla Csönge felvétele, 2018)
